Első fényképezőgépemet (egy Cmena-8M - ejtsd: Szmena-8m) még kisdobos takarékbélyegből vettem. Aki a kifejezést se érti, annak röviden túl öreg vagyok, aki legalább sejti ez mi lehetett, annak pedig a 70 az 1970-es születési évemet jelenti (a Vándor pedig a szombathelyi Lord rockzenekar Vándor című számából és a túrázás iránti vonzalmamból ered, még középiskolás koromból). Bár Budapesten születtem falusi gyerek vagyok, még ha 21 éves korom óta jobbára Butapesten is élek.
Ez azt jelenti, hogy kb 7-8 éves korom óta vonzott a fényképezés és vonz a mai napig is, bár soha nem tanultam és csak hobby szinten foglalkozom vele jelenleg is. Ez alatt a közel fél évszázad alatt sok gép fordult meg a kezemben, nem egyet birtokoltam is. Az analóg korszakban jobbára csak fekete-fehérben fotóztam és 15 éves koromtól 23 éves koromig magam laboráltam és nagyítottam a képeimet. Külön érdekesség számomra, hogy ebből a korból alig pár tucat képem maradt meg, pedig középiskolában a kollégiumi fótókör napi egy filmet biztosítva heti 10-15 képet várt el (szinte minden estét a fotólaborban töltöttünk). A gimnázium majd a diplomaszerzés (IT) után kicsit kinyílt a Világ, bejártam a magyarországi hegységek mellett Erdély havasait, a Fátrát, a Tátrát, az Alpok egy részét, megfordultam a Dolomitokban és Lengyelország ismertebb középhegységeiben (Beskidy, Sudety, Góry Świętokrzyskie) és fotózás terén egyre inkább a természet szépségeinek megörökítése kezdett foglalkoztatni, így áttértem a színes fényképezésre (itt már másra bízva a nagyítást).
A színes fotózás mellett családom is lett, megnősültem (majd el is váltam) és született két szép lányom is, akiket imádok (mind a kettőt), de ez nem igazán része a hobby fotós mivoltomnak (bár mindkét lányom szeret fotózni).
Evolúciós sorrendben az általam használt és/vagy birtokolt fényképezőgép márkák:
Cmena-8M,
Zenit(ek),
Practica(k),
Chinon,
Canon (az analóg korszak vége Canon géppel ért - innen digitális gépek következnek),
Olympus (az első digitális gépem, de ez inkább még csak vicc volt, mint fényképezőgép),
HP,
Ricoh,
Fuji,
Nikon,
Minolta,
Panasonic,
Canon,
újra Panasonic (az első MILC és egyben az első micro4/3),
Olympus majd az új nevén OM System.
A drónfotózás terjedése engem is magával ragadott, megtetszett, hogy drónok segítségével soha nem látott és nem próbált (annak ellenére, hogy nem keveset repültem különböző repülőgépeken és helikopterekkel) perspektívákhoz enged hozzáférést a fotósoknak ez a kis repülő szerkezet. Szereztem A1/A3-as európai drón "jogsit" és előbb DJI Mini 3 Pro-val, míg jelenleg már DJI Mini 5 Pro-val elkezdtem magasabbról is fotózni (a filmezés ezekkel sem igazán vonz).
A természetfotózás mellett időnként sporteseményeken (kerékpár, teljesítménytúrák, atlétika, tánc) is rám marad a fotózás, ahol szívesen lövök portrékat is, illetve szép lassan rájöttem, hogy a színek sok esetben inkább zajt jelentenek, mint valódi értéket, így egyre többször fotózok újra fekete-fehérben. Mai fejjel azt gondolom, hogy a fotóművészet (amihez semmi közöm) csúcsa valahol a fekete-fehér akt fotózás lehet, ott aztán nincs semmi sallang, zaj, csak a tiszta alkotás.